Aranyosmeggyesről, Patóházáról, Józsefházáról, Sárközújlakról, Apából, Szamoskóródról érkeztek nőszövetségi tagok, de még Szatmárról is voltak, akik képviselték gyülekezeteiket, valamint az elkészült zászlót készítő két asszony közül az egyik.
Istentisztelet kezdetén magasra emelt zászlóval vonult be a házigazda szatmárgörbedi nőszövetség, majd pedig őket követve a megnevezett gyülekezetek asszonyai. A nőszövetségeket követte Bogya Kis Mária, kerületi nőszövetségi elnök, Nagy Erika, egyházmegyei nőszövetségi elnök, Nt. Kovács Sándor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese, és végül a kísérő lelkipásztorok és azok férjei, feleségei.
Az ő bevonulásuk után helyeiken állva énekelték el a nőszövetségek tagjai a nőszövetségi himnuszt („Tégy Uram engem áldássá"), majd pedig elkezdődött az ünnepi Istentisztelet. Nagy Erika, egyházmegyei nőszövetségi elnök hirdetett igét a 100. zsoltár alapján, hiszen imahét záró Istentisztelet is volt egyben ez az alkalom.
Ezt követte Bogya Kis Mária, kerületi nőszövetségi elnök köszöntése, majd szalag-tűzése a maga, gyülekezete, és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület asszonyainak nevében. Ezt követően Nt. Kovács Sándor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese köszöntötte az egybegyűlteket és nőszövetségeket. Minden kísérő lelkipásztor is egy-egy bibliai igével köszöntötte az egybegyűlteket, mialatt a velük érkezett nőszövetségek is feltűzték szalagjaikat.
Ezt követte a zászló megáldása a kerületi, valamint egyházmegyei nőszövetségi elnök-asszonyok részéről.
Az ünnepi műsort a szatmárgörbedi gyülekezet vallásórásainak, ifjainak, és idősebb tagjainak műsora tette még színesebbé. Hankovszki Ilona is, aki görbedi származású, most hazajött, és elszavalt egy külön erre a napra megirt szívhez szóló verset. Az ünnepi Istentiszteletet nemzeti imánk eléneklésével zártuk.
Zsúfolásig megtelt a templom, körülbelül kétszázan lehettünk. Voltak messziről érkezett vendégek, hazaérkezett gyülekezeti tagok, akik máshová kerültek el. Most mindenki együtt ünnepelt.
Istentiszteletet követően rövid szeretetvendégségre került sor a templom kijáratánál, majd pedig meghívott vendégeink részére egy szerény vacsora lett előkészítve. Hisszük és reméljük, hogy mindenki, aki ezen az alkalmon részt vett, jól érezhette magát. Istennek legyen hála érte.